ÁLLÁSpont

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend – már itthon is – a különböző közösségi oldalak használata. Valamikor a kilencvenes évek elején a World Wide Web közösségi médiumként indult, és a tíz évvel később bekövetkező webkettes forradalom voltaképp nem tett mást, mint visszavette közösségi használatba a hálót. Ha a sikert látogatottságban mérjük – és a neten egyelőre nem nagyon van ennél megbízhatóbb mérőszám --, az új webkettes internet-felhasználási formák közül a közösségi oldalak durrantak a legnagyobbat. Maga az alapötlet nem volt új, már a kilencvenes évek közepe óta vegetálgattak a hálón olyan oldalak, amelyek baráti körök nyilvántartására és régi ismerősök felkutatására szerveződtek, de csak 2001-2002 táján derült ki, milyen rendkívüli potenciál rejlik ebben a szolgáltatásformában. A 2002 márciusában beindult Friendster volt az első teljes értékű, igazán sikeres közösségi site, amelynek a megjelenése után gombamód szaporodtak a hasonló helyek (csak néhány név: Facebook, MySpace, Linkedln, vagy a magyar tengeren vitorlát bontó iWiW).

Bár a közösségi site-ok felépítése és szolgáltatásválasztéka eltérő, közös vonásuk, hogy a belépéshez regisztrálnunk kell (a legtöbb hely nyitott, de néhány, például a magyar iWiW meghívóhoz köti a csatlakozást), majd kitölteni egy bemutatkozó adatlapot (profilt). Ezután pedig élvezhetjük a hely megannyi közösségi szolgáltatását: fényképeket, videókat, apróhirdetéseket tehetünk fel, klubokhoz csatlakozhatunk, fórumokban vehetünk részt, barátok után kutathatunk, és csoportosíthatjuk a fellelt ismerősöket.

 És el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről szólni szeretnék. Böngészve a Iwiw-en gyakran találkozom teljesen, sőt túlságosan is „kitöltött” adatlapokkal, sajnos olyanok esetében is, akik álláskeresői hirdetést vagy önéletrajzot töltenek fel az oldalra. Természetesen nem a mások magánéletében való vájkálás vezérel ilyenkor, csupán az a fajta kíváncsiság, ami minden HR szakembert jellemez. Bármennyire is hihetetlennek tűnhet első olvasásra, de a munkaközvetítők egy nagy százaléka már kezd áttérni a közösségi oldalak adta keresési lehetőségre. És ez nem ütközik törvénybe, mielőtt még bárki ezt feltételezhetné, hiszen ezek az oldalak bárki számára elérhetőek.

A közösségi oldalak tagjai „önként és dalolva” rengeteg bizalmas információt szolgáltatnak ki saját magukról anélkül, hogy átgondolnák ennek a munkahelykeresésre vonatkozó hátrányait. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet festüünk magunkról egy ilyen oldalon akkor, amikor éppen álláskeresés közben vagyunk vagy magasabb pozíció után „ácsingózunk”. Lehet, hogy a haveroknak tetszenek a kissé illuminált képeink, vagy merész kivágású ruhának nehezen nevezhető kis anyagdarabkák testünkön, azonban a HR szakember ebből von le következtetéseket és ítél majd a felvételünkről is.

Természetesen kedvező tulajdonsága is van ezeknek a közösségi portáloknak – ahogy az érmének is két oldala van – azáltal, hogy itt is kiváló képet adhatunk magunkról, ha kellő összeszedettséggel válogatjuk meg „életünk  történetét” és csak azokat az adatokat és fotókat helyezzük fel bemutatkozó oldalunkra, amelyek kedvező színben tüntetnek fel. Érdemes itt is leírni minden olyan iskolai végzettséget, munka tapasztalatot, amelyet fontosnak ítélünk meg a keresett munkahely szempontjából, hiszen ez a fajta álláskeresési technikai is elterjedőben van már itthon is…